Ez történt januárban

Január harmadik hetében, nyolc felső tagozatos diákunk a Mátrába utazhatott Tóth Zoltán tanár úr kíséretében. A kiránduláson – ami a „Hazai és nemzetközi testvériskolai kapcsolatok kialakítása” elnevezésű TÁMOP 3.3.14/A12/120130008  pályázat keretei között zajlott – tanulóink mellett a  pitvarosi és apátfalvi általános iskolák diákjai és makói gimnazisták vettek részt. A tartalmas programoknak köszönhetően – mint hegyi túra, a Mátra élővilágának megismerése, bobozás, fürdőzés, trükkös biciklik kipróbálása, lengőhídon való átkelés – élményekkel gazdagon tértek haza gyermekeink.

  A művészeti oktatásban részt vevő diákjaink félévi vizsgával kezdték az új évet. Január 14-én a hangszeres vizsgákra került sor (amelyekre Pap Anikó és Takács Zoltán készítette fel és kísérte el növendékeit), 21-én pedig lezajlott a művészeti iskolások néptánc vizsgaelőadása is, ahol a kis táncosok –oktatójuk Kálmán Luca irányításával – a művelődési ház színpadán mutathatták be megszerzett tudásukat. Mindkét megmérettetésen sikeresen szerepeltek tanulóinkjanuár 23-án A magyar kultúra napjáról emlékeztünk meg iskolánkban egy közösségi délután keretében, melyen a 4 – 8. évfolyamosok vettek részt. A vetélkedőn a Himnusz születésével, híres feltalálókkal, hungarikumokkal, nevezetes épületekkel és történelmi eseményekkel kapcsolatos játékos feladatokat oldottak meg diákjaink, s mindeközben remekül érezték magukat. (A közösségi délutánokat szeptember óta más-más tematikával, de minden hónap utolsó péntekén megrendezzük, lehetőséget adva ezzel, alsós és felsős diákok ill nevelők közös munkálkodására. A tanév végén az összesítésben legtöbb pontot szerző csapat jutalomban részesül!)

 2015. január 28-án negyedikeseink a Szegedi Nemzeti Színházban jártak, ahol Csukás István – Nagy Imre Erik: Szökevény csillagok című gyermekeknek írt daljátékát tekintették meg. Az  előadásra tanítóik (Debreczeni Istvánné és Varga Antalné) kísérték el őket.

Ugyanezen a napon,felső tagozatos tanulóink szépírás versenyen vettek részt a Makói Általános Iskola Bartók Székhelyintézményében. A színvonalas versenyen a makói és kistérségi általános iskolások versengtek 1-8. osztályig. Tanulóink sikeresen szerepeltek a megmérettetésen: Kiss Lola 7. osztályos tanuló 1. helyezést, Simon Vanessza 8. osztályos tanuló pedig 3. helyezést ért el. (De dicséretet érdemel Hegyes Mária 6. osztályos és Laudisz Vanessza 8. osztályos diákunk is, akik bár az elsők közé nem kerültek be, de méltó módon képviselték iskolánkat.) Felkészítő tanáraik Ádókné Debreczeni Ilona, Bodzásné Bozó Mariann és Bodzás István voltak.

Maczelkáné Szabó Mária, a rovat felelős szerkesztője

 

Advent az időseknél

Mint arról már korábban beszámoltunk, alsó tagozatosaink jeles ünnepek alkalmával rendszeresen felkeresik a helyi idősek otthonát és klubját, hogy egy kis műsorral kedveskedjenek az ott élő ill megpihenő  szépkorúaknak.

Az év utolsó hónapjában sem történt ez másként. Miután 2014. december 5-én pénteken iskolánkba látogatott a Mikulás (akit az alsósok műsorral, a felsősök  disco-val köszöntöttek), 9-én első osztályosaink kerekedtek fel, hogy a kapott sok-sok édesség után, most végre ők is adhassanak. A kis nebulók ebéd után izgatottan bújtak ünneplő ruháikba, és a zord idő ellenére, meleg szívvel, izgatottan indultak az Idősek Nappali Klubjába tanítóik Forró Istvánné és Szabóné Kecskeméti Margit vezetésével.

Czene Balázs 1. osztályos tanuló így számolt be az eseményről: „Miután megérkeztünk a tanító nénik segítségével felsorakoztunk, és felvettük fejdíszeinket. Hamarosan megérkezett a Mikulás is. Először egy jelenetet adtunk elő, amelyben a nyuszik és a róka várták a Mikulást, majd mindenki ügyesen elmondta a versét. Nagyon jól esett, hogy mindenkit megtapsoltak a nénik és a bácsik. A műsor után a Mikulástól ajándékot és hasznos tanácsokat kaptunk. Megkínáltak bennünket finom házi süteményekkel és üdítővel is. Nagyon jól éreztük magunkat. ”

A következő héten a 3.a osztály látogatott el a Szállást Adó Idősek Otthonába, hogy szebbé tegyék az adventi időszakot az ott élők számára. Mind a gyerekek, mind felkészítő nevelőik (Kis Lászlóné és Hajas Lászlóné) örültek, hogy újra előadhatják nagysikerű Betlehemes játékukat, s ezzel egy kis melegséget, békét, nyugalmat, szeretetet sugározhatnak az otthon lakói felé, hiszen: „A szeretet ott marad örökké az ajándékozó szívben,s minél többet ad belőle másnak,annál több marad magának.”

 

Karácsonyi hangulatban

2014. december 12-én nem csak szívünket, hanem iskolánkat is ünnepi díszbe öltöztettük: egy nagy családként készültünk az esti művészeti bemutatóra, s a közelgő ünnepekre. A diákok nevelőik irányítása mellett saját készítésű díszeket alkottak, melyekkel a két iskolaépületben felállított fenyőfákat ékesítették. Az ajtókra, falakra, lámpatestekre, ablakokra is karácsonyi dekoráció került, amelyek elkészítése részben tanulóink, részben Gulyásné Kati néni és Kovácsné Éva néni érdeme. Köszönjük segítségüket és az iskolai alapítvány anyagi támogatását az ünnep szebbé tételéhez.

A kora délutáni kézműves foglalkozások nyugodt ráhangolódását néhány óra múlva jóleső izgalom váltotta fel: tanulóink egy része, társaik hazaindulása után, ünneplőbe öltözve várta az esti megmérettetést. 17 órakor ugyanis, hagyományteremtő szándékkal, karácsonyi előadást rendeztünk iskolánk aulájában, ahol diákjaink tánc- és hangszeres tudásukról, ill ’színészi tehetségükről’ adhattak tanúbizonyságot. A program megálmodója Borovics Nóra tanárnő volt.

Az est – igazgatónőnk köszöntője után- a néptáncos növendékek lendületes bemutatójával indult. A csoportot alkotó hat fiú és hat lány egyénileg, nemek szerint elkülönítve és páros formában is színre lépett, megismertetve a közönséggel a magyar néptánc legelemibb lépéseit. Szívet és szemet gyönyörködtető látvány volt a népviseletbe öltözött 6-10 éves ’apróságok’ tánca. Köszönet illeti oktatójukat, Kálmán Lucát türelmes és lelkes felkészítő munkájáért.

A néptáncbemutatót zenei blokk követte, melyben kis muzsikusaink mutatkoztak be. Legtöbbjük idén vagy az elmúlt évben kezdte művészeti tanulmányait, s bebizonyította, hogy rövid idő alatt is lehet szép eredményt elérni. A zene szebbé teszi életünket és lelkünket, s örülünk, hogy gyermekeink is értőivé válhatnak a muzsikának. Ebben az évben 17 diákunk tanul hangszeren, de betegség miatt 15-en mutatkoztak be. Nagy köszönetet mondunk tanáraiknak, Pap Anikónak és Takács Zoltánnak, akik időt és fáradtságot nem nézve lelkesen készültek a koncertre, és izgultak kis tanítványaikért.

A műsor záró momentumaként a 3.a osztály tanulói adták elő Betlehemes játékukat,mellyel méltóképpen köszöntötték a közelgő ünnepet. A fellépést megelőző hetekben a gyerekek- Kis Lászlóné és Hajas Lászlóné irányítása mellett – örömmel, szeretettel, lelkesen készültek a műsorra, s mivel minden szavuk szívből szólt, előadásuk mélyen megérintette a közönséget. Ildi néni később így foglalta össze a bennük kavargó érzéseket, gondolatokat:„Nagy boldogság volt adni, de jóleső érzés volt elismerő szavakat kapni is. Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a szép estnek, melyen reményeink szerint nekünk is sikerült néhány boldog percet szereznünk minden résztvevőnek!”

A zenés-táncos-irodalmi előadással párhuzamosan nyílt meg a képzőművészeti oktatásban részt vevő tanulóink munkáinak kiállítása is a magyar teremben. A színvonalas alkotások Bertus-Barcza Anikó tanárnő foglalkozásain születtek. Köszönjük neki diákjaink felkészítését és a kiállítás létrehozását.

Reméljük sikerül hagyományt teremtenünk és jövőre ismét több művészeti ág összevonásával ünnepelhetjük a karácsonyt.

 

Tizenkét holnap háromszor

Negyedik évfolyamos tanulóink hagyományainkhoz híven idén decemberben is színpadi próbákkal várták a karácsony közeledtét: osztályfőnökük, Varga Antalné átiratában a Tizenkét hónap című színdarab bemutatására készültek nagy izgalommal, s nem kevés munkával.

A próbák – Erika és Gabi néni irányításával – már hetekkel az előadás előtt megkezdődtek, s nem csak az osztály 21 tanulóját érintették, de egy táncbetétnek köszönhetően a 3.a 15 kisdiákját is. A főbb szerepeket negyedik osztályosok (Debreczeni Tamás, Hadobás Tamara, Németi Bálint és Ruck Mercédesz) játszották, a címszerepek egy részének megformálására pedig végzős tanulókat kértek fel a darab rendezői. A történetben szereplő hópihe-táncot Kis Lászlóné és Hajas Lászlóné tanította be, a színpadi látványért pedig Forró Istvánné és Maczelkáné Szabó Mária felelt. (Az ő munkájuk mellett köszönet illet minden olyan iskolai dolgozót és szülőt, akik a jelmezek, kellékek beszerzéséhez vagy elkészítéséhez segítséget nyújtottak.)

A kimerítő próbákat követően kis színjátszóinknak három előadáson is helyt kellett állniuk: először 2014. december 14-én a Palotai Karácsony rendezvényén mutatták be munkájuk gyümölcsét, majd 17-én délelőtt diáktársaik és pedagógusaik előtt léptek színpadra, s végül aznap este tartottak még egy bemutatót a csanádpalotai lakosok részére. Fáradozásaik jutalma mindhárom alkalommal jól megérdemelt vastaps lett.

(Az előadást létrehozó pedagógusok és a fellépő diákok nevében ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik jelenlétükkel és figyelmükkel megtisztelték iskolánk karácsonyi műsorát. Az „Alapítvány a Csanádpalotai Korszerű Iskola Megteremtéséért” civil szervezet pedig háláját fejezi ki az utolsó előadáson összegyűlt adományokért, melyekkel a felajánlók az alapítvány munkáját támogatták, s ezáltal gyermekeink boldogulását segítették elő. Nagyon köszönjük!)

„Egy pálya útja véget ér”

2014. november 27-én a Csanádpalotai Dér István Általános Iskola dolgozói ünnepélyes keretek között elbúcsúztatták Schüszler Istvánné volt igazgató asszonyt és férjét, Schüszler István földrajz-testnevelés szakos tanárt, nyugdíjba vonulásuk alkalmából.

Az ünnepséget iskolánk diákjai nyitották meg egy kis emlékműsorral. Ezt követte a tantestület, s az iskola dolgozóinak búcsúztatója.

A pedagóguspálya nemcsak a választott szakmájuk volt, hanem hivatásuk is. Évtizedeken keresztül magukra vállalták azt a felelősséget, amellyel a felnövekvő nemzedék oktatása-nevelése jár. Megtiszteltetésnek és nem napi nyűgnek fogták fel a gyereknevelést. A munkahelyen – akár vezetőként, akár tanárként – meg kellett felelni az egyre sokasodó elvárásoknak. Mindketten tudták kötelességüket, igyekeztek teljesíteni a feladataikat, mind a családban, mind a munkahelyen. Most eljött számukra az az idő, amikor saját kedvtelésüknek áldozhatnak. A nyugdíjaskor valójában jutalom. Az élettől kapott nagy jutalom.

Ezután aktívabb részesei lehetnek a gyerekeik, unokájuk mindennapjainak. Kívánjuk, hogy sokáig élvezhessék ezt a jutalmat és kívánunk betegség nélküli, élhető, hosszú, tartalmas nyugdíjas éveket.

Köszönjük az együtt töltött éveket és hogy mindig számíthattunk rájuk!

Munkatársak